Egy órás család helyzete a kereskedelemben (hirtelen felindulásból elkövetett blog)

2011.02.23. 19:00

Bár már demagógnak tűnik, vagy épp panaszkodásnak, de hagyja abba az olvasást most, aki nem kíváncsi egy kis valóságra a magyarországi órakereskedelemből.

Süldőként több, mint 15 éve kezdtem a szakmát, és párhuzamosan a kereskedést is az órákkal. Mint "új" arc a szakmában, húsz évesen, kevés tapasztalattal, meg kellett hallgatnom a hivatalos képviseletek álláspontját is annak idején. Persze a fő atyafi mindig a Fater volt a konzultációkban, és a Nagyapa, meg Tesó, aztán később a Nejem. Szóval ha együtt volt a család, és a Kriszta is ott volt, akkor nem a Nőkről, hanem az órákról beszéltünk. Aki ismer minket, tudja, mennyire életünk ez az egész.

Egy kicsit cél ezt kinyilatkoztatni itt a weboldalon éppen azért, hogy megtudja mindenki, aki egy kicsit is kíváncsibb, hogy létezik még egy olyan "üzleti" modell, amibe nem botlik az ember lépten-nyomon, de vágyik rá.

Mivel órás vagyok, és a szerkezetek szétszedése és összeszerelése között néha napok is eltelhetnek, elég jó memóriám van.

Most felelevenítem Önöknek a két legfontosabb mondatot, amit rendkívül ismert magyarországi nagykereskedők (akik kiskereskedelmi üzletekkel, és webshopokkal is rendelkeznek) jó tanácsként vagy irányításként javasoltak nekünk:

 

-szerintem az a bajotok, hogy nagyon elkényeztetitek a kuncsaftokat...

 

-egyedül a szerviz, az púp a háton, hogy bírjátok? Minek csináljátok?

 

Akkor megfogadtam, hogy nem szabad rájuk hallgatnom, mert ez nem tisztességes gondolkodásmód, és tőlünk teljesen profilidegen.

 

Miközben a külföldi órás magazinokban két három teljesen különböző márkájú órát is szerepeltetnek egy tesztben, nálunk tesztről szó sem lehet, mert durva jogi következményei lehetnek. Elgondolkodtató.

 

DE a BIZNISZ mindenek felett... Szerintünk nem.

 

Mi a nevünket írtuk ki az üzleteinkre.

 

P.


Vissza a tetejére
Bezár