Most akkor felhúzós vagy automata? Melyiket válasszam?

2011.06.05. 22:16

A múlt század közepe felé már nem számított luxusnak az, hogy valaki egy viszonylag jó minőségű karórát birtokolt. Valamiért ezek az órák jó kezekben meg tudtak maradni úgy, hogy egy jó szaki keze után akár ma is viselhetők. Sőt! Szinte divat őket viselni. Néha nagyobb értéket tulajdonítunk nekik, mint a saját munkánk gyümölcseként vásárolt vadi új és modernebb technológiával készült karóráknak. Természetesen lehet is nagyobb értéket tulajdonítani az ilyen "vintage" modelleknek, főleg ha a saját családunkban hordta valaki annak idején a mindennapokban.

Ha a mai órák modernebb technológiával készülnek, mégis miért maradtak fenn ezek a régen gyártottak akár viselhetően, és miért megy "tönkre" a szuper százezres óra pár év után?

Mert máshogy viseljük őket. Más az életvitelünk, életstílusunk.

Itt szúrnám be azt a gondolatot, hogy szívem szerint minden karóra használati utasításába a sok jogi útmutatás és használati tanács után egy vastagon szedett mondatot írnék: VIGYÁZZON RÁ, és becsülje meg.

Nagyapáink egyik legféltettebb műszaki kincse volt a karórája. Akár több havi bérbe is került annak idején egy jobb darab, nyilván megbecsülték.

Gyerekkoromban kézmosáskor mindig levettem az órámat, és szinte balhé volt belőle, hogy miért felejtettem a mosógépen a fürdőszobában, hiszen ott párás a levegő, és berozsdásodik az óra. Ez egy felhúzós Ruhla volt, kb. 7 éves koromban. Kék számlapos, kőnélküli stiftes, javíthatatlan. (Valamelyik nap találkoztam vele a családi "óradonor"-gyűjteményünkben.)

Naná hogy vízálló órát szerettem volna azonnal...

Ez az igény nemcsak bennem alakult ki annak idején. Az órák fejlődése két vonalon történt, ha felületesen közelítjük meg. Az óra tokozása a biztonságos viselhetőséget, az óra szerkezete a megbízható működést tette lehetővé. A szerkezetek fejlődését a mai napig ismerjük, ma már a Citizen bemutatta az idei bázeli kiállításon a legújabb technológiás GPS műholdakról pontosító csúcs óráját.

Az, hogy a billegőszabályzótól a hangvillás szabályzón át a kvarc szabályzóig hogyan jutott el az óraszerkezetek fejlődése, az egy másik téma lenne. 

A kérdés az, hogy a billegőszabályzós órák rugójának a felhúzása miért jobb, ha automatikus, egyáltalán jobb-e?

A tokozás fejlődése hála a MIDO vagy a Certina technológiáinak, lehetővé tette a mérsékelt vagy teljes vízállóságot. Eleinte parafa tömítést alkalmazva a koronán (felhúzókorona). A korona mindig, a mai napig a gyenge pontja a karórák vízállóságának. Ott ázik be a legtöbb óra. A hátlaptömítés a legtöbbször szabványos, az üvegtömítés szintén, de a koronába általában gyárilag bele van építve a tömítés. Ez a vízállóság záloga, így kímélni kell. Ha minden nap felhúzunk egy órát, hamarosan a tömítést a koronában elkoptatjuk, így cserélni kell a koronát. Régen nem a tömítés miatt kellett a koronát cserélni, hanem mert az anyaga kopott el, elhasználódott. Ma már ezeket az acél koronákat sokkal nehezebb elhasználni, de a tömítést a mindennapi húzással pillanatok alatt! És ha a korona tömítése rossz, akkor jobb, ha zsebre vágjuk az órát amikor esik az eső!

Na, ez a magyarázat, hogy miért automaták a mai mechanikus órák. A mindennapi viselet mellett az automata órákhoz egy kis igazítás, esetleg felhúzás miatt csak néhány hetente egyszer kell hozzányúlni. És az alábbi ábra mutatja, hogy tulajdonképpen a felhúzós szerkezetről csak az automata részt hagyták ki, gyakorlatilag (majdnem) ugyanaz! Mivel manapság különlegesnek tűnhet, ha egy óra felhúzós, és új, ezért eléggé magas árakon meg lehet találni néhány "nosztalgia-márkában" ezeket a szerkezeteket.

Szakmai ajánlat a felhúzós órákról: csakis gyűjtőknek, vagy annak, aki szeret óráshoz járni.

 

 

     
     
 Az ETA 2804-2 szerkezet,    és az automata ETA 2824-2 szerkezet

P.

 


Vissza a tetejére
Bezár